A Magyarok Háza a torontói közösség otthona, évi 250.000 kanadai dollár fenntartási költséggel üzemel. ( 1 dollár cca> 180,-Ft). Van benne színházterem, bálterem, 25000 kötetes könyvtár, kerámia műhely, bár és a Mátyás pince, ahol a mai program este 7 órakor kezdődik. Mivel az itteniek saját költségből tartják fent a házat, kénytelenek többször bérbe adni a helyiségeket, ahogy nálunk is. Egy ilyen bérbeadás alkalmával történt az az ominózus lövöldözés. Az alagsorban egy bokszklub működik, ők is fizetnek a magyaroknak. Itt működik az Arany János hétvégi iskolai is, amiről majd következő levelemben szólok.

Feltűnik, hogy hosszú távollét után is milyen jól beszélik a magyart

A Mátyás pincébe tartunk, ahol dr. Szakály Sándor történész tiszteletére és egy itteni közéleti személyiségnek, Karcsi bácsinak a 89. születésnapjára jött össze a közösség. Jó alkalom arra, hogy találkozzak az itteni magyarok több meghatározó szereplőjével, Gáborral, a ház vezetőjével, es Mátrai Gézával, aki egyébként szombathelyi. Feltűnik, hogy hosszú távollét után is milyen jól beszélik a magyart. Elmondásuk szerint ennek két oka van: az egyik, hogy sokat vannak együtt, a másik pedig az, hogy egymás között házasodnak. Aki nem magyarral köt házasságot, az nagy valószínűséggel már nem jár el a ház programjaira, vagy csak ritkán.

Az ételek finomak, megkóstolhattam az itteni hortobágyi palacsintát, de nálam a pálmát a rakott kocsonya vitte el. Ezt otthon is be kell majd vezetni, annyira finom. A borok is magyarok - az amúgy híres kanadai borvidék (Niagara környéke) jól jövedelmez a magyar családoknak is. A Peller család finom bora (Chardonnay) a hazai ízeket hozza.

Az asztaloknál 50-60-an lehetünk, az első generációs kivándoroltaktól kezdődően a kesőbb jötteken át a frissen kitelepültekig.Mindenkinek megvan a maga története, van aki 2 éves korában a háború után, van aki 56-ban, van aki kalandvágyból 68-ban és vannak, akik a 80-as évek végén értek az "Ígeret földjére". Boldogulnak is, panaszkodó embert nem hallottam. Igaz, az árat is megfizetik mindennek: vallja egyikük; nincsen se anyád se apád, se bátyád, se húgod se nővéred.

A Magyarok Háza egyik tanulsága, hogy Szombathely világváros

Vendéglátóm, Bede Fazekas Zsolt családilag kötődik Szombathelyhez, egy itt tanuló egyetemista is ide járt iskolába, Béla bácsi 1945-ben szolgált katonaként a 

városban, Mátrai Géza pedig a Fő tér 14. szám alól indult el 1956.

decemberében.

Géza bácsi története

1956-ban jött ki Kanadába, és 1971-ben a címlapokra került. A Szovjetúnió külügyminisztere 1971 októberében Ottawában járt, és ez alkalmat adott a kinti emigrációnak, cseheknek, lengyeleknek és a többieknek, hogy nemtetszésüket fejezzék ki a diplomáciai küldetés miatt. Az október 11-én lezajlott nagyszabású tüntetést követően másnap Gézáék egy középület előtt várták Koszigin elvtársat. Géza gondolt egyet, és megtámadta az amúgy szigorúan őrzött szovjet politikust; könnyed, de határozott mozdulattal a földre rántotta. Aztán őt is földre teperték a segitőkész kezek. Az egyenlőtlen küzdelemből Géza került ki vesztesen. De lehet úgy is vélni, győztesen, hisz azonnal riporterek rohanták meg, és címlapra került a story. Csak ennyit mondott: Freedom for Hungary! A kanadai rendőrök elvitték, de a zárt ajtók mögött még megveregették a vállát és szinte elnézést kértek tőle, hogy 3 hónapra elzárják.

Az ottavai hős a sikeren felbuzdulva azután több tüntetésen is részt vett. ezekről mesélt nekem lelkesen, de nem nagyképűen mikor megtudta, hogy Szombathelyről jöttem. A közös fotó után megállapodtunk, hogy találkozunk és elmeséli az egész történetet, amit egyébként angol nyelven már megírt. A címe: FREEDOM FOR HUNGARY!

Toronto október 19. 11.30 pm