Szóval Zsolt 2000. óta viszi a torontói Magyar Rádiót - amely saját cége - és hetente szombatonként két óra műsoridőt szerkeszt. De nemcsak szerkeszti, hanem vezeti is a műsort. Olyan mindenes, mint a Magyar Házban, ahol nélküle nem működne a technikai berendezés, de programok se nagyon lennének.

Zsolt vallja, hogy egy jó rádió nem feltétlenül attól hallgatott, mert teljes mértékben kiszolgálja a hallgatókat, hanem azért, mert nevel, ismeretet ad és információkat közvetít. Ez pedig elkel az itteni magyarságnak, mert sajnos tapasztaltam, hogy többször téves értesülések alapján mondanak véleményt az otthon történtekről. A napi és friss információk miatt nagy a hallgatottsága a torontói rádiónak. Amikor szombaton az adás lement, már másnap személyesen hallhattam a véleményeket az anyagokról és interjúkról. A nagyon népszerű rádió fogható az Intetneten is, http://www.parameter.elosoft.com/ így a szerkesztő-műsorvezető még a messzi Ausztráliából is kap hallgatói leveleket. Több torontói családban a hűtőszekrényre van felírva, hogy mikor lesz a torontói Magyar Rádió legközelebbi adása, nehogy elfelejtsék. Egyébként a most szombati ünnepi adás volt, Dr. Szakály Sándorral is készült interjú, illetve nagyon sok otthoni eseményt kommentált Zsolt, mint bemondó. A zenei betétek is az ünnep hangulatát idézték. Sok volt a vers-megzenésítés is, amit itt nagyon szeretnek.

Az adásokat archiválják és így bármikor meghallgathatóak

A Rádiót - mint saját cégét - Zsolt adományokból és közadakozásból tartja fenn. Szemtanúja voltam a segítő szándéknak, az itteni magyarok jelentős része fontosnak tartja a rádiót. Különösen azért is, mert az itteni magyar televízió - elmondásuk szerint - nem friss, túl sok Magyarországról kapott konzervanyaggal dolgozik. Egy évben amúgy 40 000 kanadai dollár a stúdió bérlése, ezt minden esetben ki kell fizetni. Az adományokon kívül Zsolt komoly hirdetésszervezéssel - melyben felesége Hortenzia is segít - teremti elő a rádió költségeit. Ha kiszámoljuk, nagyon nem marad neki semmi, azaz a munkája szinte ingyen van. Mégis miért csinálja: mert kell - mondja határozottan.

Zsoltot egyébként sokan szeretik. Talán azért, mert nem hagyja magát és másokat sem, mindig újabb és újabb programokat szervez. Én holnap repülök tovább Calgaryba, de aznap este már Havas Judit előadóművész lép fel a Magyarok Házában, vasárnap pedig koncert lesz egy hazai világzenét játszó együttessel. Zsolt a programszevezésben ugyanolyan gondokkal küszködik, mint mi otthon. Mint mondja, ha van előadás, akkor nem érnek rá az emberek, ha nincs akkor hiányolják.

Egyszóval Zsolt nélkül nem lenne gazdag a kulturális élet a torontói magyaroknak

Szeretik is ezért, de nem is magyarok lennénk, ha nem lennének rosszakarói irigyei. Szomorúan tapasztaltam az emberi irigység megnyilvánulásait. A szembe dicsérést és a háta mögötti összesúgást. Épp mint otthon, és épp ugyanúgy. De hála isten az olyan embereket, mint Zsolt nem lehet letéríteni arról az útról, amit helyesnek vall. Mindegy hogy hol élsz, de élj úgy, ahogy te szeretnéd.

Torontó, 2007. október 24.