Bevallom, az eszem még marasztalna, de a szívem hazahúz, tudom, hogy otthon várnak rám.

A közel 4 órás út Torontóba, majd a további 8 óra Budapestre lehetőséget ad arra, hogy rendbe tegyem a fejemben a gondolatokat.

A két hét alatt viszonylag sok helyen megfordultam

Számos rendezvényen vettem részt, adtam öt koncertet, különféle emberekkel találkoztam. Végig az volt az érzésem, hogy nagyon kellemes helyen vagyok, és otthonosan mozgok a kanadai utcákon. Tetszett Torontó multikulturális jellege, a tiszta utcák, a sokszínű forgatag.

Örömmel hallgattam a magyar szót, többször írtam előző leveleimben, hogy milyen jól beszélik a nyelvet az emigránsok.

Jó érzés volt a programokon részt venni, a különböző okokból kijött atyafiakkal beszélgetni. Még mindig megmosolygom a szombathelyi srác, Mátrai Géza történetét, újra magam elé képzelem, hogyan teperte le egykoron Koszigin elvtársat. Elővillan Hetyei Laci bácsi képe, aki elképedt amikor említem a nagysimonyi vasúti sín dőlési szögét, Laci bácsi onnét származik.

Eszembe jut az 56 -os ünnepség emelkedett hangulata, a közel négyszáz fős nézősereg közös éneklése ...Boldogasszony anyánk....

A számban érzem a torontói Magyar Vendéglő gulyáslevesének ízét, de az itteni magyar bortermelő Peller család finom borát se felejtem el könnyedén. Nem beszélve vendéglátóm feleségének, Tenzinek finom ebédjeit.

Fülemben hallom a torontói Magyar Házban működő óvoda és iskola gyerekeinek tiszta énekét.

Láttam, hogy milyen elszántsággal és hittel végzi munkáját a torontói Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője: Bede Fazekas Zsolt, aki az egyik pillanatban rádiós, a másikban programszervező, a harmadikban grafikus és még belefér a családfői teendők ellátása is.

Felidézem magamban Dr. Magyar Tamással folytatott hosszú beszélgetésemet, melynek végén kiderült miért is kedvelt célállomás az új lehetőségeket keresők számára Kanada.

Dúdolgatom magamban a Calgaryban folytatott közös zenélések dalait, melyeket Savanya Pistával, a zenebolond és Kanadában magyar verseket éneklő barátommal és Eszterrel játszottunk együtt.

Amikor a gép felszáll Torontóból, vetek egy utolsó pillantást a barátságos metropolisra. Nem köszönök el végleg, van egy olyan érzésem, ide még visszajövök...

2007. október 29. útban a Boing 767-es repülőn az óceán fölött.

Ui:

Hálás köszönet a támogatóknak, akik lehetővé tették, hogy a kanadai úton részt vegyek.

Köszönöm, dr. Ipkovich György polgármesternek, Kovács Ferenc elnök úrnak, a Savaria Lion's Klubnak, Claudius Innovációs Ipari parknak, a dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesületnek, és a nyugat.hu internetes újságnak a sok segítséget.

Kanadában köszönettel tartozom a torontói Magyarok Házának, Vasky Gábornak, Bede Fazekas Zsoltnak, Savanya Istvánnak és a Calgaryban működő Magyar Háznak.